Egy igazi, jó mindenmentes (azaz amit mi most értünk alatta: gluténmentes, laktózmentes, cukormentes és vegán) recept nem úgy kezdődik, hogy végy 25 dkg vega sajtot, vagy egy nagy adag tofut, meg fél kg gluténmentes lisztet... A mindenmentes receptek nagyon is régóta köztünk vannak, csak még nem fedeztük fel őket. Egyszerűbbek és nagyszerűbbek, mint gondolnánk.

Lecsó

Hogy a legtriviálisabbal kezdjük. Ezt bizony mindannyian ismerjük, hála a nagyinak. Persze lehet, hogy ő megdobta egy jó kis lecsókolbásszal, vagy beleütött pár tojást - ezek azonban feleslegesek, és csak torzítják a fenséges nyári étel ízvilágát, aminek lényege a friss paradicsom és paprika. Magyarországon hagyományosan hagymából, paradicsomból és paprikából készítik, 1:2:4 arányban. A szakácskönyvekben az 1930-as évektől lelhető fel, de ott volt már a Globus gyár első konzerv termékei között is. Más kultúrákban számtalan közeli-távoli rokon ételt fedezhetünk fel, legközismertebb talán a francia padlizsános ratatouille. (Legalábbis az azonos című rajzfilm óta...)

 Falafel

A csicseri borsó fasírt a Halal étkezés egyik legjellegzetesebb étele, ám valójában a kopt keresztényektől eredeztetik, akik már 1000 éve is előszeretettel fogyasztották böjti ételként. Ma már szinte minden utcai gyros árusnál kapható, de otthon is nagyobb nehézségek nélkül elkészíthető. Az eredeti receptúra szerint sem tojás, sem liszt nem kell bele, csupán beáztatott csicseriborsó (vagy lóbab), hagyma, fokhagyma és fűszerek - így tökéletesen mindenmentes.

 Rizottó

A rizottó szót mindannyian hallottuk már, de kevesen tudnánk megmondani, pontosan mit is takar. Valójában egy észak-olasz fogásról van szó, amelynek számtalan változata létezik. Az alaprecept szerint a rizst olivaolajon és apróra vágott hagymán megpirítják, majd húslevessel vagy zöldséglevessel felöntve krémes állagúvá főzik. Az első feljegyzések 1809-ben említik, itt sáfrányt is használtak ízesítőként - tehát nem a szegények eledele volt. Érdekes módon a rizottó nem köretként tűnt fel, hanem önálló fogásként, így mutatja be  Giovanni Vialardi, az udvari szakács 1854-es szakácskönyve is. Zöldborsós változatát, a rizibizit is jól ismerjük, de Olaszországban ezt nagyon bő lére eresztve, levesként tálalják.

 Az már nem lep meg senkit, hogy a keleti konyha ontja magából a mindenmentes recepteket, a különböző zöldségkrémek (mint humusz) vagy zöldséges raguk (amiket nyugaton brit közvetítéssel egyszerűen curry-nek titulálnak) formájában. De ha jobban meggondoljuk, a legegyszerűbb mindenmentes kaja mégis csak a... SÜLTKRUMPLI!